A tagadás definíciója: ennek a pszichológiai menekülési mechanizmusnak a megértése

A tagadás fogalma, amelyet a pszichológiában gyakran vizsgálnak, összetett és mindenütt jelenlévő mechanizmusnak bizonyul az életünkben. A tagadás, amelyet gyakran a mérgező kapcsolatokhoz kötnek, egy elkerülő stratégia a fájdalmas vagy kellemetlen valósággal szemben. Ez a cikk részletesen megvizsgálja a tagadás definícióját, megnyilvánulásait és okait. védekező mechanizmus sok embernél továbbra is fennáll. E koncepció megértésével jobban megérthetjük az emberi viselkedést általában, és különösen a nárcisztikus kapcsolatokban jelenlévőt.

Mi az a tagadás?

A „tagadás” kifejezés olyan pszichológiai reakcióra utal, amelynek célja olyan tények vagy érzelmek elutasítása vagy figyelmen kívül hagyása, amelyek kellemetlenné tehetnek bennünket. Ez a védekezési mechanizmus gyakran önkéntelenül működik: lehetővé teszi az ember számára, hogy átmenetileg megvédje magát a zavaró valóságtól. A „tagadási meghatározás” kifejezés ennek a fogalomnak mint pszichológiai és társadalmi fogalomnak a tanulmányozására utal.

A tagadás különböző módokon és különböző összefüggésekben fordul elő:

• A személyes kapcsolatokban, különösen a mérgező kapcsolatokban, a tagadás elfedheti a visszaélésszerű viselkedést.
• A mindennapi életben, megakadályozhatja, hogy egy személy elfogadja a nyugtalanító tényeket, például egészségügyi problémákat vagy pénzügyi nehézségeket.
• Nárcisztikus kapcsolatokban, a tagadást erősítheti az „ideális” kapcsolat fenntartásának illúziója.

A tagadás különböző megnyilvánulásai

A tagadás nem mindig nyilvánul meg nyilvánvaló módon. A helyzettől függően ennek több formája van:

1. A valóság tagadása

Ez a fajta tagadás magában foglalja az objektív igazság elutasítását. Egy személy például megtagadhatja az orvosi diagnózis elfogadását vagy tagadhatja partnere hűtlenségét, még bizonyítékok ellenére is. Ez a fajta tagadás gyakran a valósággal való szembenézéstől való félelemben és az érzelmi kényelmetlenségben gyökerezik.

2. Az érzelmek tagadása

A tagadás érzelmeket is magában foglalhat, különösen, ha fájdalmasak vagy zavaróak. A nárcisztikus kapcsolatokban az érintett személy figyelmen kívül hagyhatja az olyan érzelmeket, mint a szomorúság, a harag vagy a frusztráció, hogy fenntartsa a kapcsolatról alkotott ideális képét. Ez egyfajta érzelmi ürességhez vezethet.

3. Tagadás racionalizálással

A racionalizálás a finom tagadás egy fajtája. Ez abból áll, hogy racionális indokokat találunk az elfogadhatatlan viselkedésekre vagy helyzetekre. Például egy személy racionalizálhatja a mérgező viselkedést azzal, hogy azt mondja magának, hogy “egy kapcsolat pontosan így működik”.

Miért marad fenn a tagadás a mérgező kapcsolatokban?

A tagadás különösen jelen van a mérgező kapcsolatokban, különösen a nárcisztikus kapcsolatokban. Az okok, amelyek miatt ez továbbra is fennáll, sokrétűek és összetettek.

1. A társadalmi környezet hatása

Azok az emberek, akiket hasonló kapcsolatok vesznek körül, vagy olyan környezet, ahol a bántalmazó viselkedés normalizálódik, nehézségekbe ütközhet a toxicitás felismerésében. Ha egy társadalmi vagy családi körben a bántalmazás a norma, nehéz lesz felismerni a toxicitást és felismerni a manipuláció vagy a visszaélés jeleit.

2. A Status Quo fenntartása

Egyes egyének inkább nem szembesülnek a valósággal, hogy fenntartsák a béke és a stabilitás látszatát. A tagadás tehát az illuzórikus kényelem megőrzésének eszköze. Például egy párkapcsolatban az ember meggyőzheti magát arról, hogy minden rendben van, hogy elkerülje a konfliktusokat.

3. A nárcisztikus viselkedés tudatlansága

Egyes esetekben az egyének nincsenek tisztában a nárcizmus fogalmával vagy a mérgező viselkedés jeleivel. Ez különösen igaz azokra a környezetekre, ahol ezekről a témákról ritkán esik szó, ami megnehezíti a manipulatív viselkedés azonosítását.

Tagadás és kognitív disszonancia

A tagadás gyakran összefügg a következőkkel: kognitív disszonanciaEgy belső feszültség állapota, amelyet ellentmondásos gondolatok vagy viselkedések hoznak létre. Például egy személynek lehet egy tökéletes család képe, de rájön, hogy a valóság egészen más. Ez az ellentmondás nyugtalanság érzését generálja, amelyet tagadással próbálnak csökkenteni.

A nárcisztikus kapcsolatok kontextusában ez a disszonancia olyan kifejezésekben nyilvánulhat meg, mint “Minden rendben van” vagy “Így vannak a kapcsolatok”. Ez lehetővé teszi az egyén számára, hogy minimalizálja a valós helyzet okozta kényelmetlenséget, és fenntartsa a normalitás képét.

Életbeli példák a tagadásra a nárcisztikus kapcsolatokban

Íme néhány példa:

1-A család vagy a pár idealizálása

A tagadás gyakori példája a kapcsolatok idealizálásában található. Egy személy tökéletesnek tűnő családi eseményeket szervezhet, például nyaralást vagy étkezést, hogy megmutassa a boldogságot. A színfalak mögött azonban továbbra is fennáll a feszültség és a nyugtalanság. Ezt a homlokzatot a siker és a családi boldogság bizonyos képének megőrzése érdekében karbantartják.

2 – A zavartság és a nyugtalanság pillanatai

A tagadáson alapuló kapcsolatban az érintett gyakran kétely pillanatait éli át, azon tűnődik, hogy valami nincs rendben. Ezeket a gondolatokat azonban félresöpörte, nehogy kétségbe vonja a kapcsolatot. Ez a helyzet „bizalomválságokhoz” vezet, amikor a személy megpróbálja megérteni, mi a baj, de aztán visszatér a tagadáshoz.

3-Befolyásolók és külső kapcsolatok

A tagadó kapcsolatokban élő egyének barátokhoz vagy szeretteikhez is fordulhatnak, hogy igazolják felfogásukat. Azonban még ha releváns tényeket vagy értelmezéseket mutatnak be nekik, elutasíthatják azokat, hogy ne kérdőjelezzék meg kapcsolatukat.

A tagadás következményei

A tagadás hatásai mélyrehatóak és hosszan tartóak lehetnek, különösen a nárcisztikus kapcsolatokban:

• Az önbecsülés elvesztése : Az a személy, aki továbbra is tagadásban marad, alacsony önbecsülést alakíthat ki a bántalmazás és az érvényesítés hiánya miatt.
• Érzelmi elszigeteltség : Azáltal, hogy nem hajlandó látni a valóságot, gyakran bezárkózik önmagába.
• Depresszió és szorongás : A valóság és az idealizált kép közötti disszonancia okozta stressz érzelmi zavarokhoz vezethet.

A kultúra és az értékek szerepe a tagadásban

A tagadást gyakran a kulturális normák erősítik. Egyes társadalmakban a családi és párkapcsolatok olyan idealizáltak, hogy a probléma beismerése tabuvá válik. Így az egyének úgy érezhetik, kénytelenek elrejteni a valóságot, hogy megőrizzék családjuk vagy párjuk képét.

A társadalmi értékek is befolyásolják a tagadást. Egyes kultúrák értékelik a rugalmasság és a család iránti hűség, akár személyes szenvedés árán is. Ez a társadalmi kontextus olyan környezetet teremthet, ahol a tagadás nemcsak lehetségessé, hanem bátorítottá is válik.

Bibliográfiai hivatkozás a tagadás mechanizmusainak megértéséhez

Íme hét francia nyelvű, főként tudományos bibliográfiai hivatkozás a tagadás témájában:

1. Freud, Sigmund. Tagadás . 1925. 
2. Bergeret, Jean. Normális és kóros személyiség . Dunod, 1974. 
3. Green, Andrew. A negatív munkája . Editions de Minuit, 1993. 
4. Racamier, Paul-Claude. Az eredeti zseni . Payot, 1992. 
5. Laplanche, Jean és Pontalis, Jean-Bertrand. A pszichoanalízis szókincse . PUF, 1967. 
6. Mijolla, Alain de. Nemzetközi pszichoanalízis szótár . Calmann-Lévy, 2002. 
7. Cairn.info. A tagadás, szükséges erőforrás . Info Kara, 2005.

Ezek a hivatkozások mélyreható perspektívát nyújtanak a tagadás pszichológiában és pszichoanalízisben való fogalmáról.

Következtetés: A normalitás homlokzata önmaga rovására

A tagadás egy erőteljes védekező mechanizmus, amely sok ember számára lehetővé teszi, hogy megbirkózzanak érzelmileg intenzív helyzetekkel. Bár átmenetileg védő hatású, ez a mechanizmus hosszú távon az önbecsülés mélyreható romlásához és pszichés zavarokhoz vezethet. A nárcisztikus kapcsolatok kontextusában a tagadás a normalitás homlokzatává válik, ahol az egyének megpróbálják fenntartani a boldogság illúzióját.

A tagadásból való kilábaláshoz tudatosítani kell a valóságot, bár ez fájdalmas és összetett lehet. A tagadás fogalmának megértése azt jelenti, hogy felismerjük életünk kényelmetlen igazságaival való szembenézés nehézségét, de egyben szükségességét is.