Másodlagos trauma és következményei

La másodlagos traumatizáció új trauma átélésére vagy a régi trauma súlyosbodására utal, amikor az áldozat olyan helyzetbe kerül revictimizálás vagy a társas kapcsolatok rossz kezelése. Ez előfordulhat kényszeres ismétlés eredményeként, amikor a személy olyan körülményeket vagy kapcsolatokat választ, amelyek tovább táplálják vagy rontják traumáját.

Példa a másodlagos traumatizációra

Az a személy, akit gyermekkorában szexuálisan bántalmaztak, felnőttként olyan kapcsolatban találhatja magát, ahol ismét szexuális erőszakot él át. Ebben az esetben az eredeti trauma újra aktiválódik, de az áldozat ezt az élményt új traumaként éli meg, ami a szenvedés folyamatos körforgásába helyezi. Ez a jelenség olyan összefüggésekben is előfordulhat társadalmi revictimizáláspéldául, amikor egy ismétlődő bántalmazásnak kitett személy egyre inkább elszigetelődik, elutasítottá vagy megbélyegzettebbé válik társadalmi kapcsolataiban.

A másodlagos traumatizáció a következőkhöz vezethet:

1. A tünetek súlyosbodása : A traumatikus helyzetek újbóli átélése ahhoz vezethet, hogy a tünetek erősödése a kezdeti traumához kapcsolódóan, például visszaemlékezések, rémálmok, szorongásos zavarok vagy a posztraumás stressz (PTSD). A múlt feldolgozatlan érzelmei újra felszínre törnek, és újabb sebeket okoznak, még nehezebbé téve a gyógyulást.
2. A végzet vagy a kétségbeesés érzése : Az áldozat elhiheti, hogy állandó áldozattá kell válnia, nem képes megváltoztatni a sorsát, vagy nincs befolyása az életére. Ez megerősítheti az önpusztító magatartásokat, például a függőséget, az önsértést vagy az öngyilkossági gondolatokat.
3. La önbizalomhiány és másokban : Minden ebben a ciklusban átélt új traumatikus élmény megerősíti a negatív felfogás önmagáról és másokról. Az áldozatban mély érzés alakulhat ki kétségbeesés, azt gondolva, hogy az emberi kapcsolatok mindig veszélyesek vagy rombolóak.

Hogyan lehet megtörni ezt az ismétlési ciklust?

A kényszeres ismétlésből és a másodlagos traumatizálásból való gyógyulás mély munkát igényel, gyakran mentális egészségügyi szakember segítségével. Íme néhány megközelítés, amely segíthet:

1. Ismerje fel a destruktív mintákat : Az első lépés a gyógyulás felé az ismétlődő minták tudatosítása. Ez nehéz lehet, mert ezek a viselkedések gyakran öntudatlanok. Pszichoterápia, különösen kognitív viselkedésterápia ou a sématerápia, segíthet azonosítani és dekonstruálni ezeket a mintákat.
2. Új alkalmazkodási stratégiák kidolgozása : Alapvető fontosságú, hogy megtanuljunk megbirkózni az érzelmekkel és a szorongással anélkül, hogy önpusztító magatartásokhoz folyamodnánk. Ez magában foglalhat technikákat a érzelmi szabályozás, relaxációs vagy akár mindfulness gyakorlatok, amelyek lehetővé teszik, hogy visszalépj az intenzív érzelmektől.
3. Az önbecsülés újjáépítése : Az áldozatnak meg kell tanulnia pozitívan tekinteni önmagára, és el kell hinnie, hogy megérdemli az egészséges és tiszteletteljes kapcsolatokat. Ez gyakran magában foglalja a önkép javítás, rekonstrukciója a önbizalom valamint az áldozati szereptől elkülönülő identitás kialakítása.
4. Kerülje el a viktimizációs szindróma : Kulcsfontosságú, hogy felismerjük és elkerüljük azokat a helyzeteket és embereket, amelyek újra áldozattá válhatnak. Ez magában foglalhatja a munkát kapcsolati választások, ha megtanulja felismerni a mérgező vagy bántalmazó viselkedés jeleit a kapcsolat korai szakaszában.

Az ismétlés és a másodlagos traumatizáció ciklusa – Önpusztítást okoz

Le ciklus ismétlése és másodlagos traumatizáció összetett pszichológiai fogalmak, amelyek megmagyarázzák, hogy a trauma áldozatai hogyan ragadhatnak bele a destruktív mintákba, és akaratlanul is visszajátszhatják a múltbeli traumatikus helyzeteket. Ezt a dinamikát, gyakran öntudatlan, rendkívül nehéz megtörni, különösen akkor, ha az eredeti traumákat nem sikerült megoldani vagy rosszul értik. A ciklus hátterében álló jelenséget gyakran úgy emlegetik kényszeres ismétlés.

A kényszeres ismétlés jelensége

A fürdők kényszeres ismétlés Sigmund Freud vezette be, hogy leírja azt a jelenséget, amikor egy személy annak ellenére, hogy tudatosan vágyik arra, hogy ne éljen át egy traumatikus élményt, önkéntelenül is olyan helyzeteket reprodukál, amelyek hasonlóak voltak azokhoz, amelyek a kezdeti traumát okozták. Ez az ismétlődés megfigyelhető viselkedéseken, partnerválasztásokon, döntéseken vagy akár életeseményeken keresztül, amelyek szimbolikus vagy közvetlen módon „ismétlik” az eredeti traumát.

Hogyan működik?

A kényszeres ismétlés mechanizmusa egy paradox elképzelésen alapul: bár a személy el akar menekülni a múltbeli traumák fájdalmától, tudatosan vagy öntudatlanul vonzódnak olyan helyzetekhez vagy emberekhez, akik újra felébresztik ezt a fájdalmat. Ez különböző szinteken történhet:

1. Eszméletlen kísérlet a trauma kontrollálására : Hasonló helyzetek reprodukálásával az áldozat tudtán kívül megpróbálja „újrajátszani” a sérülés annak reményében javítás vagy elsajátítani a helyzetet, hogy más eredményre jusson. Például az a személy, aki egy kapcsolatban bántalmazást tapasztalt, a későbbiekben választhat olyan partnert, aki hasonló bántalmazó magatartást tanúsít. Ezúttal azonban öntudatlanul abban reménykedik, hogy “nyerhet” vagy másképp “kezelheti” a helyzetet. Sajnos ez a kísérlet gyakran kudarcot vall, inkább megerősíti a traumát, mintsem megoldja.
2. Relációs minták ismétlése : Azok az emberek, akik traumát, különösen érzelmi bántalmazást vagy elhanyagolást éltek át, képesek szaporodni destruktív kapcsolati minták. Kereshetnek például olyan partnereket, akik rosszul bánnak velük, akár bántalmazó kapcsolatok, érzelmi elutasítás vagy elhanyagolás miatt. Ez a jelenség részben annak tudható be, hogy képtelenség meglátni a személyes értéket, vagy tudattalan érzés, hogy valaki „megérdemli” ezt a fajta kezelést. A múltbeli traumák így megismétlődnek a kapcsolatokban, ördögi kört hozva létre, ahol a személy újra és újra megtapasztalja az érzelmi sérüléseket.
3. Képtelenség elkerülni a traumát : Egy másik ok, amiért egy személyt a traumához hasonló helyzetek vonzanak, az az, hogy déjà vu érzés. Ha a kezdeti trauma nem oldódott meg teljesen, akkor folytatódhat influencer gondolatait és viselkedését. Például egy gyermek, aki kaotikus vagy bántalmazó családi környezetben nőtt fel, felnőttként nehezen találhat egészséges környezetet. Öntudatlanul is kereshet stresszes, konfliktusos vagy bántalmazási helyzeteket, mert ezek a helyzetek illeszkednek “ismerős” érzelmi működési mintájához.

Miért marad fenn ez az ismétlés?

Ez az ismétlési dinamika irracionálisnak tűnhet, de számos mögöttes pszichológiai folyamatban gyökerezik:

1. A tudattalan : Az emberi elme egy része arra törekszik elkerülni a változást, még akkor is, ha ez a változás előnyös lehet. A tudattalan gyakran előnyben részesíti az ismert (akár pusztító) minták megismétlését, ahelyett, hogy a változás bizonytalanságával nézne szembe. Ez megmagyarázza, hogy egyes trauma áldozatai miért „vonzanak magukhoz” hasonló traumatikus élményeket.
2. Az ellenőrzés és a kiszámíthatóság igénye : A trauma, különösen fiatalon tapasztalva, létrehozhat a nagy szükség van a kiszámíthatóságra. Annak ellenére, hogy a helyzet fájdalmas, ismerős és „kiszámítható”. Ez arra késztetheti az egyént, hogy öntudatlanul is hasonló helyzeteket válasszon, amelyek valamilyen formát kínálnak észlelt irányítás, még akkor is, ha ez az irányítás destruktív vagy illuzórikus.
3. Az internalizált mentális modell : A trauma hatására az emberben gyakran kialakul egy mentális modell, amelyben ők belsővé teszi azt a gondolatot, hogy ő felelős vagy hogy megérdemli a szenvedést. Ez azt eredményezheti, hogy olyan helyzeteket vagy partnereket választanak, amelyek reprodukálják a bántalmazás vagy elhanyagolás mintáját. Az „én = áldozat” belső modellje aztán prizmává válik, amelyen keresztül értelmezi az élet eseményeit.